A szavak ereje

Egyéb

Az altatás még mindig nem tartozik a kedvenc anyai feladatiam közé. Újabban már az sem mindegy, hogy melyik könyvből olvasok neki. Sőt, ragaszkodik a fejből mondott történetekhez. Mindig a golyóról kell mesélnem.

Fogalmam sincs, hogy ki vagy mi az a golyó, így annyit mondok neki, hogy a golyót Laurának hívják és elmesélem neki egy napját. Vesztemre nagyon szereti…Aztán mikor már angolosan távoznék fél-egy óra mesélés után, akkor annyit mond, „Síj! Te síj!“, vagyis sírni fog, ha én kimegyek. Hihetetlen, már most manipulál a gyerek…Aztán néha nem is sír végül, csak fenyegetőzik vele.

Ha a mamát meglátja, akkor az első dolog, ami beugrik neki, az a „Ki! Mama, ki!“. Kidobja a mamát, ha már anya is ott van. Akkor a mama nem kell. Néha még megspékeli azzal, hogy „Mama, másik szoba!“

A papa esetében a „sör“ a kedvenc szava (alkoholmentes), az apukájáról meg a „pancsika“ jut eszébe. Nem vagyok büszke rá, de engem látva a „mese“ az képzettársítás… Többnyire az én telefonom nézi őket, meg javarészt csak én engedem meg neki.

Jelenleg a fagyi a legjobb motiváció Lora baba életében. Folyton azt enne. Volt már úgy, hogy  1 lépést tett vele és már le is esett az egész gombóc…A kismalac kutyafüle a Laurához képest fagyievés közben. Újabban igyekszem a ruhája színéhez igazítani a fagyit…Biztos, ami biztos alapon.

Nálunk ez úgy működik, hogy veszek egy gombócot magamnak és egyet neki. Mikor már az övé majd lecsúszik a tölcsérről vagy folyik, akkor cserélünk pár perc erejéig. Aztán van, hogy  a játszósarokban dekkoló baba érdekesebb és magamra maradok a két tölcsérrel + még szaladhatok a Móki után velük.