Aja, szia! Szia, aja!

Egyéb

Büszkén mondhatom, hogy az altatás már egész jól megy. Olyannyira, hogy már lassan nem is kellek hozzá…Na jó, azért még fél/egy óráig mesét kell olvasni a Lora babának. Majd bejelenti, hogy „ágyi“.

Ezután be kell pakolni minden szobában fellelhető plüssöt, pokrócot, babát, könyvet, cumisüveget, majd végül Laurát az ágyba. Néha már a gyerek alig fér be a sok kacat mellé…De azért még mindig megoldottuk. Végül közli velem, hogy „Szia, aja!“  vagy „Aja,szia!“. Ezek a legkedvesebb szavak számomra este tíz felé. 😉

A pelenkázás/öltözködés terén ugrásszerű a fejlődés. Egyrészt már le is mászik az ágyról közben (néha a szobából is kifut) és keregtni kell, másrészt meg olyan hangerővel tiltakozik ellene, hogy az ijesztő. Kész csoda, hogy a szomszédok még nem riadóztatták a Munka-, Szociális Ügyi- és Családi Hivatalt gyerekkínzás okán…

A körömnyírás pici korától fogva tortúrának számított. Csak álmában lehetett lenyírni a körmeit. De néha még ilyenkor is elhúzta a kezét vagy a lábát. Ennek a jelenségnek kifejezetten érdekelne a tudományos magyarázata, hogy mégis hogy a francba lehetséges ez…Általában több éjszakába tellett, mire teljesítettük a küldetést.

Aztán taktikát váltottunk. Szimbolikusan lenyírtuk az összes plüss és baba kezéről és lábáról a körmöt. Ezek után már ő kérte„Ojjóka“ kijelentéssel, hogy az övét se hagyjuk ki. Persze a lábáról továbbra sem engedi, így marad az éjjeli műszak. Csak legalább rövidebb. 😉