„Dujj, vége vojt a fajkasnak!“

Egyéb

Augusztus elején beléptünk a korai tinédzser korba. A hideg ellenére Laura elkezdett hisztizni, hogy már pedig ő ma a szép „nyáji rujáját“ (nyári ruháját) veszi fel! Már csak ruhát hajlandó felvenni, mert abban mindenki megdícséri, hogy milyen csinos. Ő meg persze élvezi…Vérbeli nő!

Ma reggel már addig fajult a dolog, hogy le kellett cserélnem a saját nyári ruhámat rövid nadrágra, mert már azt akarta magára ölteni. 😀 Gyorsan átöltöztem pólóba és nadrágba, hogy aztán őt is rá tudjam beszélni egy ugyanilyen összeállításra. Mi lesz itt még…

Olvasom neki a lerágott csontnak számító Kippkopp a fűben című mesét. Egy idő után elkezdte mondani, hogy mi lesz a következő mondat. 😀 Végem van tőle és büszke vagyok rá! Egyébként az új kedvenc meséje a Piroska és a farkas. Azon belül is a vadászról szóló rész az abszolút befutó. Azt már keni-vágja, hogy „Dujj, vége vojt a fajkasnak!“ (Durr! A farkasnak vége volt.).

Mi több, a vadász annyira belopta magát a szívébe, hogy már magát is így hívatja. Ha megkérdezzük tőle, te ki vagy, akkor az első válasz a „Kakas!“ vagy a „Vadász“. A harmadik meg a „Pipi!“, miután nagy nehezen elmagyaráztuk neki, hogy a fiúk a kakasok, a lányok meg a pipik a tyúkudvarban.

Azért remélem, hogy az oviban a bemutatkozásnál egyiket som fogja ellőni, mikor megkérdezik tőle, hogy mi a neve…Mindenesetre a legújabb szakmaválasztás a vadásszal kipipálva. Bízom benne, hogy nem fegyvertartási engedélyt fog kérni a következő szülinapjára…