Edzésterv a´la Laura

Egyéb

Lora baba már szerencsére tud pohárból inni. De a biztonság kedvéért talált egy új módszert, hogy hogyan áztasson el mindkettőnket. Most már egyik pohárból a másikba öntögeti a vizet/teát … Ma reggel az Actimel landolt az ölemben, mikor egy pillanatra másra figyeltem. Szóval igazából nincs új a nap alatt, csak más formában jelentkezik a kihívás.

Aktuális kedvenc játéka a fogócska. „Aja, fuss!“ vagy „Aja, fusi!“ felkiáltással veszi kezdetét az üldözősdi. Hol én kergetem őt, hol ő engemet. A gond csak az, hogy legjobban öltözködés, pelenkázás és kézmosás helyett szereti ezt játszani. Komolyan mondom, hogy érdemes lenne lépésszámlálót csatolni a gyerekre. Szerintem fél óra után bemondaná az unalmast a túlterhelés miatt…

Mókuska kezdi felfedezni a bújócska  örömeit. Bejelenti, hogy „Aja, bújj!“ és fejére teszi a pokrócot, esetleg letakarja a szemét és várja, hogy megtaláljam. Aztán néha elvárja, hogy én bújjak el. Persze akkor jól látható helyre kell távoznom, különben nagy a baj és a fél szomszédság hallja, hogy rossz rejtekhelyet választottam.

Laurának hála a fizikai állóképességem sokat fejlődött az utóbbi időben. Gyakran beérem minimális alvással. Lora baba megköveteli a napi párezer lépést, vagyis inkább szaladást. A „Húzz, húzz engemet“-et is csak úgy hajlandó játszani, hogy az ölemben ül. Vagyis igazából egy 10+ kilós gyerekkel hasizmozok. A konditerem meg a személyi edző ehhez képest kutya füle. És még ingyen is van.

Rosszabb napokon a séta egyenlő a 12 kg-os és két pokróca cipelésével a nyílt utcán. Igyekszem hozzá  jó képet vágni és arra gondolok közben, hogy micsoda bicepszeim és tricepszeim lesznek nyárra. Végtére önvédelmi szempontból még jól jöhetnek.

U.i.: A fotón Laura épp elbújt a virág mögé. 😉