Helyzetjelentés 1 év és két hónap után

Egyéb

Anyának lenni egyre kimerítőbb és érdekesebb. 

Sosem vagyok egyedül. Értsd: enni, inni, WC-re járni, gyerektől 1 méternél messzebbre eltávolodni a nehezebb napokon képtelenség. Jobb napokon inni és enni lehet. Azért jobbára azt is titokban.

Még ha nem is tanítod semmi különösre a gyereket, akkor is rohamosan fejlődik. Egyik nap még üvöltve áll a lépcső előtt, másnap már vigyorogva tekintget rád a harmadik lépcsőfokról és imádkozol, hogy le ne zuhanjon, míg odaérsz.

Mivel eddig Pöttömke még megúszta a kommunikációs tréningeket, leragadtunk a konkrét irányba lendülő karnál (arrafelé kell őt hordozni) és az “öööööö”- zésnél. Vagy ott van például a mindenre univerzális választ jelentő nemleges fejrázás. Még ha kér is valamiből, akkor is az automatikus reakció a nem. De azért utána megeszi…

Szeret rakodni és játékokat szétdobálni. Sacc per kábé két takarító brigádot simán el tudna foglalkoztatni.

Új kedvenc játékai a homok- és kavicsevés a játszótéren, valamint a háziállatok kiabálva történő üldözése.

Mint már említettem, tart nála a szeparációs félelem időszaka. Nem, nem a hulladékosztályozástól viszolyog, csak nem bírja ki nélkülem 5 másodpercig sem. Leteszem – ordít, eszek – ordít, kilépek a szobából – dettó. Nem vicc, de hát párban szép az élet. És nincs mindenkinek otthon egy ilyen eleven, egészséges és mosolygós töpörödött törpördögje mint nekem.