Hogyan nevezzelek? Variációk bágerra

Egyéb

Építkezés folyik az utcánkban. Valamelyik nap egyenesen letolt a Lora baba, hogy képtelen voltam elintézni, hogy a báger gyakrabban járjon a házunk előtt. Mikor két percig nem látta az ablakból, idegesen csak annyit mondott, hogy „Aja, brümm“ és elkezdett fel-le kalimpálni a kezeivel a báger mozgását utánozva. Nem hittem volna, hogy az anyaság arról is szól, hogy nehézgépkezelőket győzködjek…

Napról napra többet fecseg és úgy el tudja küldeni az ember fiát a fenébe, hogy nem is igaz. Nemes egyszerűséggel elkezd integetni, hogy „Nem! Szia!“.  Ez annyit jelent, hogy ki vagyok dobva. Vagy annyit mond, hogy „Nembeszé!“ (Nem beszél!). Néha irigylem a határozottságát és a letisztult, kiforrott stílusát.

A kis telhetetlen szereti azt mondani, hogy „mé“ (még). Szívesen nézegeti a „tattor“-t (traktor), ha ugye épp nincs báger a ház előtt…Mindig felkiált, ha a képen „tojtá“-t (tortát) lát. A kedvenc állatkái jelenleg a „hagya“ (hangya) és a „hattyu“ (hattyú).

Szinte bármilyen szónak ki tudja mondani az első szótagját, csak sajnos nem mindig érteni. Pechemre a „basszu“ is már elég jól megy neki…Itt a basszus-ra gondoltam. Tőlem ennél csúnyábbat nem hall és nem is fog. Remélem!

A nevek kiejtésén azért még dolgozni kell egy kicsit. Nála a Vivien „Vivika“, a Zsombor „Dobó“ a Bence pedig „Bece“. Zoli bácsi neki csak „Ojika“, Léda pedig „Gida“. Apukája „Dibi“ (Tibi), mamája „Nóna“ (Nóra), az én nevemet pedig meg sem próbálja kiejteni. Már szépen ki tudja mondani egyébként, hogy „anya“. Ennek ellenére én továbbra is „aja“ vagy „ajaka“ maradtam.

A fotóért köszönet Čepec Lacinak!