Igeeen!

Egyéb

Laura már elég nagy lány, de ébredés után olyan kétségbeesetten tud sírni, mintha legalábbis kidobtam volna őt az amazonasi esőerdő kellős közepén az éhes anakondák közé. Pedig csak felébredt a drága és nem voltam ott.

Fürdeti a babát, pelenkázzuk az összes a macit és babát 3 szobára kiterjedő körzetben, majd utána jöhet ő – ébredéstől számítva akár háromnegyed- 1 óra is eltelhet míg felöltözve, jóllakva, átpelenkázva kijutunk a szobából.

Egyre furfangosabb kislány Laura. Ha nem engedem neki, hogy telefonon mesét nézzen, akkor a fényképeket követeli a ketyeréből, majd újra bepróbálkozik a mesével. Rafinált! Ha begurul, akkor a falba veri a játékbaba fejét, aztán 10 percig ringatja a karjában…Inkább no comment. 😀

Két évet kellett várnom arra a pillanatra, hogy a megszámlálhatlan mennyiségű Nem! után kimondja végre az Igen-t. Fellélegeztem. Igaz, azóta már ezt is unásig ismételte.:D De ez már legalább pozitív!

Mindemellett Laura szeret utasítgatni. Igyekszem őt azért bevonni. Ha olyat kér, amit maga is meg tud oldani, akkor szólok neki, hogy csinálja meg ő. A minap azt szerette volna, hogy adjam oda neki az ágy végén lévő macit. Mondtam neki, hogy menjen oda érte ő. Erre közölte, hogy „Fájadt vagyok!“ (Fáradt vagyok!). Mindent visszakapok. Méghozzá kamatostul… 😀