Játssz, ó, szőnyeg!

Egyéb

Úgy látszik, hogy a XXXII. Gútai Vásár és Búcsú mély nyomokat hagyott Laurában, ugyanis azóta ringlispíl módban üzemel. Pörög-forog, hasra vágja magát és tolat nagy erőkkel. Lassan megtanulok hason fekvő gyereket pelenkázni és öltöztetni. 😛

Újabban Nyulacskának hívom, amit Nyulikának rövidítek. Sokan értetlenkednek is, hogy miért hívom Jolikának vagy Julikának a gyerekem. 😀 Mindenesetre a becenevesdi ragadós. Anyukám lett a Piros mama (pirosra sül a napon mint a rák), apukám meg a Néger papa (mert sokat napozik). Nyulika indián neve a Hányó veréb (a büfizés továbbra is nagyon menő nála), apukája Fürge szarvas, én lennék Lassú víz.

Laura nem egy tipikus nő, ugyanis utál öltözködni. A süniket meghazudtoló óriási szuszogást többnyire szívfacsaró ordítás követi. Nála már az előke fel- és lecsatolása is az öltözködés kategóriájába esik néha. Kíváncsian várom a telet ebből a szempontból…

Pöttömke újabban nagy érdeklődést mutat a lámpák irányában. Merem remélni, hogy nem lesz belőle villanyszerelő. Az Új Szót is nagyon szereti. Főleg tépni. Mintha csak tudná, hogy melyik magyar párttal szimpatizál a nagypapa…Az olimpiát is becsülettel végighallgatta vele az M4-en (nézni azért nem engedtük neki), szóval megkezdődött a sportra hangolás is szerencsére.

Eddig a játszószőnyeg volt az abszolút befutó nála, most már a szemetes zsák az aktuális kedvenc (persze csak szülői felügyelettel;)).

A fotó későbbi és köszönet érte Čepec Lacinak!