“Kakas!”

Egyéb

Laura lassan már saját nyelvet alakít ki magának. Nála a nem tudom egyenlő a kakassal. Ha valamire nem akar vagy nem tud válaszolni, akkor annyit mond: „Kakas!“. Tegnap a „Ki olvasson neked mesét?“- re is azt válaszolta, hogy „Kakas!“. De gyakran felel a „Milyen színű ez a könyv?“ vagy a „Mi ez a képen?“ kérdésekre is egy laza „Kakas!“ –sal.

Mióta ismeri a szavakat, nehezebb a dolgunk vele. Azóta az étel folyton meleg, mégha épp a hűtőből is vettük ki. A fürdővíz a kedvétől függően vagy hideg vagy meleg. Ha nem akar mosakodni, akkor az egyiket előhúzza, hátha bejön…Általában nem szokott, pancsizni minden este kell. Csak hol vidáman, hol nyerítve valósul meg a dolog.

Eleinte pedig imádott fürödni. Ez volt az a tevékenység, ami ellen csak nagyon ritkán tiltakozott. De ugye semmi sem állandó, így voltak időszakok, amikor úgy befeszítette a pici testét, hogy bele sem tudtuk rakni a kádba. Többnyire persze az volt a nagy baj, hogy ki akartuk őt venni onnan.

A fürdetés közösségi programnak indult, kezdetben jelen volt a család minden otthon lévő tagja. Mára már Laura csak anyát és/vagy apát engedi be a fürdőszobába, a többieknek csak annyit mond, hogy „Mama/Papa, ki!“. Idővel rákapott a fröcskölésre, a szappanos víz ivására és a víz kannástul való kiöntögetésére a kádból…Szerintem lassan már habpartikat fogunk tartani esténként odahaza…Nem baj, legalább kicsit nosztalgiázom!

Egyébként Laura nem szereti az orvosokat. Nagyon bizalmatlan velük szemben. Pláne ha fura műszerekkel közelítenek és az adatait követelik. Legutóbb még a súlyát és a magasságát sem engedte lemérni. 😀 Pedig ezek még csak nem is fájtak volna. Mindenestre Lora baba annyira elégedett volt magával, hogy simán hazahozott egy plüssmacit az orvosi rendelőből…Egyem a pici szivét meg az önbizalmát!