Laura, a közép-európai

Egyéb

Nagypapa szerint Laura egy igazi közép-európai, ugyanis szereti sorolni a traumáit. Ha szóba kerül a méhecske, akkor rögtön mutatja a tenyerét. Úgy 8 hónapos korában mikor Dió, a kutyánk a méheket üldözte Laura is elmarkolt egyet. Persze jól meg is csípte őt. Ilyenkor a tenyerét mutatja és annyit mond „Csíp!“. De érdekes módon sírni csak akkor kezdett, miután meglátta az arckifejezésünket…

A másik nagy sokkhatás a baba-mama klubban érte Mókicát. A már említett kabalapokrócaink egyikét elvették tőle a többiek. Másnak ugye nem volt, ők meg szívesen bebújtak alá. Persze visszaadták, de Laura még nem tudta ezen túltenni magát úgy három hónap távlatából sem. Naponta többször elhangzik itthon, hogy „Elve baba popó!“.

Egy téli estén pedig szánkózni indultunk. Kesztyűt nem engedett a kezére húzni ekkor sem. (Jó ha egyszer volt rajta egész télen). Pár perc után átfagytak a kezei és ordítva hoztuk haza. Azóta is mondogatja a kezét dörzsölve, hogy „Fáz!“.

Legújabb sérelmei az öltözködés és pelenkázás. Jelenleg úgy fél-háromnegyed órába telik, mire reggel átpelenkázom és felöltöztetem. Rugdalózik, ordít, mesét néz és közben azt kiabálja, hogy „Szojos!“. Igen, megtanulta azt a szót, hogy szoros. Csak ő ezt már akkor hangoztatja, amikor még csak közelítek felé. Eleinte azt hittem, hogy nem „szoros“-t, hanem „Soros“-t kiabál. 😀 Jól beparáztam. Már megijedtem, hogy neki is agyára ment a politika ilyen fiatalon.