Mit ne mutass meg a gyereknek…

Egyéb

Laura új kedvtelése az, hogy fogja a játékbaba cumiját, lenyalja és visszateszi a baba szájába. Ezt sajnos tőlem tanulta. Bár kedvem lenne másra fogni… Annyit azért gyorsan hozzáteszek, hogy ezt csak akkor csinálom, ha nincs pótcumi, sem víz, amivel lemossam a piszkosat.

Néha kicsit úgy érzem, hogy úgy viselkedek, mintha már a harmadik gyerekemmel lennék otthon…De hát lazanya, ebből is látszik. Miután a cumi visszakerült a baba szájába, még meg is puszilja őt. Erre a részre pedig kifejezetten büszke vagyok. Valamit azért jól csinálok.


A babaúszáson is történt egy s más. Mikor új oktató tartotta az órát, megkérdezte tőlünk, hogy „Mala už rukávky?“ Sejtelmem sem volt, hogy mi az a „rukávky“. Először valamilyen fertőző betegségre gondoltam és rávágtam, hogy nem. Aztán két másodperc múlva látom, hogy épp a karúszót próbálja ráadni a Laurára. Szóval rukávky egyenlő karúszó. Pedig azt hittem, hogy tudok szlovákul.

Laura egyre magasabb, már minden kilincset felér. Múltkor felszaladt az emeletre és gyanúsan nagy volt a csend. Egyszer csak lejött értem, elindult felfelé a lépcsőn és közölte, hogy „Ki!“ Magyaráztam neki, hogy fentről nem tudunk kimenni, de ő csak húzott magával. Egyszer csak látom, hogy kinyitotta a fenti balkon ajtaját és önfeledten szaladgált odakint….Kishíján gutaütést kaptam. Azóta is gondosan zárunk minden ajtót…

Mikor már sehogy sem tudtam lekötni Lora baba figyelmét a konyhában, kezébe nyomtam a cukortartót és egy poharat. Nagy örömmel öntögette a cukrot az egyikből a másikba. Csak ugye idővel mindenhol cukor volt és minden ragadt. Nem volt túl jó ötlet…

Aztán másnap észrevette a megint a cukortartót, elkezdett rámutogatni és azt ismételgette, hogy „bojsó“. Fél napomba telt, mire ráébredtem, hogy összekombinálta a két dolgot. (Cukor)borsó, ő pedig csak a borsót mondta ki, a cukorra nekem kellett volna rájönnöm. Micsoda kreativitás!