Mozzarella a radiátoron

Egyéb

A rendfenntartás terén szintet ugrottunk. Jelentem, már két takarítóbrigád is kevés lenne ahhoz, hogy elviselhetőnek nevezhető állapotot tartsunk fent a házban. S hogy miért gondolom ezt? Az egyik nap egy széken ülő Lego-maci vigyorgott rám a hűtőből, illetve egy bontatlan mozzarella sajt is befigyelt a radiátorról…

Lassan kezdem elfogadni, hogy egy időre elvesztettem azt a királynak is kijáró előjogot, hogy egyedül járjak arra a bizonyos helyre. Ez még rendben is volna, csak ne kellene közben a WC-kefét lóbáló gyerkőccel hadakoznom és WC-papírt mentenem a csikkekre való széttépéstől…

Újabban már nemcsak „aja“ vagyok, hanem „ajaka“ (anyuka) is.  Szívesen mondogatja a csöppség, hogy „popó“ (pokróc), „kaki“ (az alapjelentésén kívül még katica, kakas), „nini“ (néni) és „papu“ (papucs). Egyre több szót ismer, de a fluxus kondenzátor kimondásától még messze vagyunk.

Az is vicces tud lenni, amikor fél évnyi baba-mama klubba járás után (kb. 6-7 alkalom) döbbenek rá, hogy a foglalkozásokért már eddig is fizetni kellett volna…Sűrű szabadkozások közepette rendeztem a dolgot és azóta is szívesen látott vendégek vagyunk. Legalábbis remélem! 😛

Kedvenc elfoglaltsága a „táncika“. Értsd őrült módjára kell vele pörögni legalább fél órán át. Szereti, ha fakutyussal kergetem (közben fel kell kapcsolni a villanyt mégha hét ágra is süt a nap), imádja a reggeli kávémba dobni a cumiját és piskótával etetni a Diót, a kutyusunkat. Az már más tészta, hogy néha inkább maga falja fel őket a kutya szeme láttára…

A karácsony varázsa szintén mély nyomokat hagyott benne. Előszeretettel rázta a fát és dobálta le a róla a díszeket, ha egy pillanatig nem figyeltünk. Az ajándékok különösebben nem hatották meg őt. Kivéve a pisilős babát, amit azóta is mindenhová magával cipel/cipeltet. A szaloncukor a kibontásig, illetve az első beleharapásig érdekelte. Aztán vagy nekem adta, vagy kijelentette, hogy „kuka“.

A fotóért köszönet Čepec Lacinak!