Szerfeletti szeretet

Egyéb

Lora baba most mindenkit szeret. Vagyis majdnem mindenkit. Legjobban a szembe szomszédot, „Jóvi bácsit“ (Józsi bácsit). A házból meglátja, hogy kint ül az udvaron, már bentről kiabálja a drága, hogy „Szia, Jóvi bácsi!“.

Azonnal ki akar persze menni és bejelenti, hogy „Jauja szejet Jóvi bácsi!“ (Laura szereti a Józsi bácsit). Amint kiérünk, már messziről szórja a „sziákat“ meg a „Jóvi bácsikat“ és meg sem állunk a lépcsője aljáig, ahol kényelmesen elhelyezkedünk és hosszasan beszélgetünk vele. Közben persze átrendezzük a kavicsokat, a vágott követ meg a szobrokat az udvarában…

Józsi bácsiról annyit kell tudni, hogy most ment nyugdíjba. Megtanult dobolni, mert mindigis ez volt az álma. Rockzenekart alapított és a szomszédok kisebb-nagyobb örömére rendszeresen próbálnak is. Minden elismerésem az övé, hogy ha nyugdíjasként ugyan, de végre megteszi azt, amire egész életében vágyott. És nem érdekli, hogy ki mit gondol erről. Le a kalappal!

Egyébként van az úgy, hogy spontán elkezdi sorolni Laura, hogy kit szeret. „Jauja szejet Dió. Jauja szejet papa.“ (Laura szereti a Diót-kutyus. Laura szereti a papát). Ilyenkor nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg, hogy „És az anyát?“. Általában rávágja, hogy „Nem!“ és vigyorogva hozzáfűzi, hogy „Lauja szejet nagy fejé kutyu“ (Laura szereti a nagy fehér kutyust). Hát, igen. Prioritások, ugye…:D