„Te, páva, físz!“

Egyéb

Laura pici világában jelenleg a legfélelmetesebb állat a páva. Annyira megijedt a mobilrezgést idéző hangjától, hogy ordítva aludt el rajtam egy alkalommal. Azóta ha meglátja a könyvben a pávát, akkor csak annyit mond: „Te, páva, físz(félsz)!“. Magát „te“-nek hívja, mert ugye ezt hallja tőlünk. A „físz“-nél meg beköszön a jó kis gútai tájszólás. 😀

Érdekes módon a pókoktól nem fél. Naponta többször is megcsodáljuk őket az egyik alig használt szobában. Igen, ideje lesz lepókhálózni. 😀 Engem a frász kerülget közben, ő meg boldogan nézegeti őket és fontos feladatának tartja, hogy vigyázzon rájuk.

Ha külsőleg egyelőre nem is, de belsőleg még hasonlíthat rám. Erre utaló jelnek tartom, hogy minap felkelés után bekérte a mesekönyvet a kiságyba. Azért remélem, hogy akkora kocka nem lesz mint én. 😉

Nemrég felfedezte az ékszeresdobozomat telis-tele gimis kortól gyűjtögetett extra giccses és ódivatú nyaklánccal, karkötővel és fülbevalóval. Igazi nőként Lora baba nem tudta megállni, hogy fel ne próbálja őket. Ez még rendben is volna, csak ő egyszerre vesz fel mindent. Ilyenkor leginkább egy túldíszített karácsonyfára hasonlít a Mókuska (újabban Mókinak hívom).  Azért pár stílusleckét még kap majd tőlem oviba menés előtt.

A szobatisztaság terén szintén van némi előrelépés. Már önszántából ráül a bilire és felhúzza a felsőjét. Igaz, hogy van rajta még ezen kívül vagy két-három réteg ruha, de sebaj. Haladunk! Egy időben a mesekönyben is csak a pisilős kép érdekelte. Ezt már szerencsére kinőtte. Megint az állatkák a menők.

Persze az étkezés még mindig kényes kérdésnek számít. Enni nem igazán akar. Mi több, most már szépen fogja a cumit és bedugja a szájába, ha már nem akar enni. Közli, hogy „vége“ és elvigyorodik. Teljesen rákattant a „tuás“-ra (tojás), a másik nagy favorit pedig a „szi“ (rizs). Az ételekenél maradva az egyetlen szó, aminek a második szótagját mondogatja az első helyett, az a „csup“ (ketchup).