Valahogy mindig kilógunk a sorból…

Egyéb

Még a nyár folyamán új helyre akartam vinni Laurát. Ellátogattunk hát a közeli rancsra, ahol egész jó a játszótér és vannak simogatható háziállatok is. Mit ad Isten, épp roma virrasztást tartottak ott aznap. 😀 Mindenki feketében, vodkás pohárral a kézben. Laura meg ugyanitt boldogan homokozott és ugrált a trambulinon.

Kicsit kilógtunk a sorból…De már lassan kezdem megszokni, hogy ez majdnem mindenhol így van. Mi több, az egyik enyhén spicces alkalmazott még oda is jött hozzánk (a vendégekhez), hogy legyünk már olyan kedvesek és vigyük őt haza, mert vihar lesz, neki meg nincs autója és nem szeretne elázni. 😀

Ha már a sorból való kilógásnál tartunk. Általában én vagyok az egyetlen anyuka a csúszdán (igen, le is szoktam csúszni, ha beleférek…) meg az ugrálóvárban. Néha még tetszik is, sőt olykor hasznos. Más szülők is többnyire hozzám fordulnak, ha le akarják szedni a gyereket a csúszdáról, vagy nem tudják máshogy kihozni az ugrálóvárból. Aztán valószínűleg a hátam mögött nem tartanak normálisnak. De az már legyen az ő bajuk. 🙂

Kicsit már szerintem kezd agyamra menni az otthonlét. Nemrég volt ugyanis apukám születésnapja. Annyira nem tudtam, hogy milyen nap van éppen, hogy egy nappal hamarabb köszöntöttem fel. Anyumnak magyarázattal fűszerezve kétszer sikerült lebeszélnie róla aznap. Mikor viszont már harmadszor kértem meg, hogy hívja be aput e célból, engedett a nyomásnak…Azt hiszem, hogy ideje lenne munkába állnom vagy valami. 😀